Tótkomlós

Tótkomlós (szlovákul: Slovenský Komlóš) város Békés megyében, az Orosházi járásban.

Fekvése

Tótkomlós a Dél-Alföldi turisztikai régióban, a Maros-hordalékkúp részének hátsági területén található, 18 km-re délre Orosházától. Békés megyében a 13., az orosházi járásban a 2. legnagyobb város.

Megközelíthetősége

Tótkomlós Orosháza és Mezőhegyes között fekszik, ahonnan közúton megközelíthető. A Békéscsaba és Makó közti útvonalon is megtalálható. A városból Pitvaros-Csanádpalota-Nagylak felé vezető úton lehet eljutni az M43-as felhajtójához, ami csaknem 23 km-re van a városközponttól. A másik útvonal Békéssámson-Hódmezővásárhely felé vezet ki a városból.

A várostól 35 km-re fekszik Hódmezővásárhely, 11,8 km-re Békéssámson, 11,3 km-re Pitvaros, 7,7 km-re Ambrózfalva, 5,4 km-re Nagyér, 10,9 km-re Kardoskút, 30 km-re Makó, 12 km-re Mezőhegyes, 20 km-re Orosháza, 9,3 km-re Kaszaper, 43 km-re Békéscsaba és 30 km-re Nagylak.Vonattal a MÁV Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán (125-ös sz.) érhető el. A vasútállomás Kardoskút és Nagyér között található.

A település népességének változása:

2011-ben a város lakosságának 75,5%-a magyar, 21,5%-a szlovák, 2%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német, román és szlovén) nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,7%-a magyarnak, 2% cigánynak, 0,6% németnek, 0,6% románnak, 21,5% szlováknak mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 16%, református 4,6%, evangélikus 21,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 31,8% (25,1% nem nyilatkozott).

A tótkomlósi zsidók története

Tótkomlóson 1848 előtt zsidók nem lakhattak, azonban a szabadságharc után megkezdődött a letelepedésük. Az első tótkomlósi zsidók 1850-ben telepedtek le a faluban. Az ezt követően letelepedő családok többsége (Leipnik Ábrahám, Iritz Bernát, Ujhelly Izrael, Grosz Bernát, Grosz József, Weber Ferenc, Stern Mór, Fischer József, Hauser Mór) Makóról érkezett, később jöttek Békéscsabáról, Aradról, Lippáról, Szarvasról és Kárpátaljáról is. 1854-ben már megalapították a hitközségüket. Ugyanebben az évben a falu északi határában temető céljára területet kaptak a községtől. A zsidó hitközség 1860-ban a mai Diófa és a Fő út sarkán felépítette az imaház és iskola céljára szolgáló helyiséget és a tanító lakását. 1880-ban megalakult a Chevra Khadisa, a Szent-Egylet. 1884-ben felépült az új zsinagóga. Ezt követően felépítették a mikvét, a rituális fürdőt, vágófészert, valamint 1887-ben létrehozták az új iskolát, amelynek tanítója Nádor Adolf lett. Létrehozták az Izraelita Nőegyletet is. A hitközség létszáma 1896-ban 180 fő, 32 családban.

A község leghíresebb zsidó kereskedői Leipnik József és Ujhelly János fakereskedők, Herzog Károly gabonakereskedő, Ujhelly Ferencné és Herzog Izsák rőföskereskedők és Iczkovits Lipót gépkereskedő voltak. Iczkovits Lipót még vegyeskereskedőként települt le 1885-ben Tótkomlóson, de a század első éveiben kereskedését gépkereskedéssé alakította át. Nagy üzletet, műhelyt és raktárat épített a főtéren, ahol varrógépekkel, cséplőgépekkel, kerékpárokkal, traktorokkal kereskedett, valamint benzinkutat működtetett. A család kereskedéseket hozott létre Békéscsabán, Szegeden és Orosházán is.

Az első világháború végső szakaszában, az őszirózsás forradalom alatt, Tótkomlóson zajlott le Békés megye legnagyobb zsidóellenes megmozdulása. 1925-ben az izraelita iskola bezárt. Az 1920-as években érkezett meg az új kántor, Rosenberg Gáspár, aki majd két évtizeden át látta el a kántor, sakter, előimádkozó funkciókat. A komlósi férfiakat 1942 februárja és 1943 októbere között hívták be munkaszolgálatra. 1944 áprilisában Tótkomlóson is kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd megkezdődött a gettózás. Május 13-án a családok elhagyták lakásaikat, és a főtéri Iczkovits-géplerakat bekerített udvarára, az üzlethelyiségekbe és az Iczkovits-ház lakásaiba költöztek. A gettót helyi és vidéki csendőrök őrizték. 1944. június 20-án a vasútállomásra hajtották, bevagonírozták, majd a békéscsabai gyűjtőtáborba szállították a komlósi zsidókat, ahonnan Herzog Margit és a szülés előtt álló Grósz Miklósné Leichter Rózsi és családja kivételével mindenkit továbbvittek Debrecenbe. A 122 komlósiból 83 került a strasshofi, 39 az auschwitzi szerelvényre. Tótkomlósra az Auschwitzba deportáltak közül senki sem tért vissza. A Strasshofba került komlósiak egy részét bécsi és környékbeli táborokba szállították. 1945-ben szovjet és az amerikai csapatok szabadították fel a túlélőket. 1944–1945-ben 86-an tértek vissza Tótkomlósra, akik közül hamarosan többen elköltöztek vagy kivándoroltak. Az 1980-as években már csak öt zsidó élt a községben. Azok, akik maradtak, az évek során meghaltak, ma már csak két családnak vannak zsidó gyökerei Tótkomlóson, de a világban és Budapesten még sokan élnek leszármazottak, és olyanok is, akik közvetlenül Tótkomlósról költöztek el.

Minden évben a június 20-ához legközelebbi vasárnapon megemlékezést tartanak a holokausztról.

Forrás: https://hu.wikipedia.org